Megfosztott emlék
Megfosztottál attól,
hogy gondolni merjek rád,
hangod lágy hullámát,
lépteid zaját, már ne halljam tovább.
Fakó lettél s’ ábrándom,
érintő kezeid nem csodálhatom,
te voltál, kitől életre kelt minden tagom,
meddig maradsz velem irgalom?
rusche
__________________________________________
„ Mit ad az ember a másiknak?
Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét.
Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért -csak hogy nekiadja azt, ami őbenne eleven: nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát- minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven.
Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenségérzetének fokozásával.
Nem azért ad, hogy kapjon: adni önmagában tökéletes öröm.
De azzal, hogy ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másik személyben, és az visszasugárzik rá: ha őszintén ad, abban óhatatlanul benne foglaltatik a viszonzás.
Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, és mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak”
Erich Fromm
___________________________________________
Kezedben alszik…
Kezedben alszik még napom,
kezemben őrzöm illatod.
Holnapról álmodik szobám,
s bekopognak a tegnapok.
Ködöt termett reggel a tél,
zúzmarát szült a pillanat.
Húzd magadra álomlepled,
örülj, hogy ennyi megmaradt.
Szabolcsi Erzsébet
__________________________________________________
Szemem és szemed
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.
Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.
Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.
Fodor Ákos
__________________________________________________
A SZERETET
"Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem?
Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés.
A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszont szeretetet" vár.
Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék.
A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret.
Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodása és cselekvése.
A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire.
Szükséges hozzá a másik ember tisztelete.
Akit szeretek, annak tisztában vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.
Szent Ágoston mondta: „nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek”
A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás.
A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van.
Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül.
Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára.
Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz az életünk."
(Hermann Hesse)
______________________________________________________
"Nagy dolog a szeretet”.
Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent.
A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol.
A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná. A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen."
Kempis Tamás
______________________________________________
Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jó kedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is.
Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet.
Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért. A gazdagság ment el egy Luxushajóval.
A szerelem megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál engem vinni?
- Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel. Itt neked nincs helyed.
- Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte.
- Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?
- Szerelem,
- Én, sajnos nem tudlak el vinni, mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat"
- A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette.
- Szomorúság, el tudnál engem vinni?
- Oh, szerelem, mondta a szomorúság, én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni.
- A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is halotta hogy a szerelem hívja öt. Hirtelen azt mondta egy hang:
- Gyere kedves szerelem, én elviszlek téged.
- Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét.
Amikor partra szálltak az öreg elment. A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást.
- Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?
- Az idő volt az., mondta a tudás.
- Az idő? kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?
És a tudás erre azt felelte:
- Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem..
.
_________________________________________________
________________________________________