A fénykép
A fényképezés furcsa müvészet.
Mintha azt rögzítené, amit látványként magunk is ismerünk, mintha emlékezetünkben akár azt a képet is őrizhetnénk, amit a képen látunk.
Pedig a fénykép nem így müködik: előbb-utóbb átveszi magának az eredeti látványnak a helyét, s nem arra emlékezünk, amit valóban láttunk, ismertünk, hanem a képre.
A fénykép ereje ebben van: nem felidéz, hanem létrehoz. Időtlenné, bármikor érvényessé teszi a pillanatot, ami csak egyszer volt, és megismételhetlen.
Egy arcot, egy gesztus egyetlen mozzanatát, soha nem figyelhetjük meg úgy, mint fényképet nézve.
Talán ezért is van, hogy végül az emlékezettel, az életből ellesett pillanatokkal szembesítve, a fényképen igazából semmi sem ismerős.
A fénykép nem igaz.
Mindaz amit ezen a képen látunk, emlékezet. Ezt, ezeket így soha nem látta senki- s azáltal, hogy nemcsak idejükből, hanem terükből is ki vannak szakítva-, válnak igazzá, ismerőssé, valósággá, s persze müvészetté.
_________________________________________________________